A RÖSZKEI PÁDUAI SZENT ANTAL RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG PASZTORÁLIS TERVE

„Ezt mondja az Apostol: «tisztítsátok meg a hit által a szíveteket» (ApCsel 15,9). Ez a hit pedig magában Krisztusban gyökereződik, és benne találja meg az alapját is, mert Krisztus maga a szegletkő. Így tehát kedves hívek, kössétek meg a hit csokrát, és merítsetek Jézus Krisztus véréből, és hintsétek meg vele a szemöldökfát és az ajtófélfát. A szemöldökfa az értelem, a két ajtófélfa pedig az akarat és a tett; ezeket kell cselekedni Jézus Krisztus emlékezetére.” Páduai Szent Antal beszédei – Húsvét utáni II. vasárnap, 13. paragrafus

1. BEVEZETÉS

A plébánia pasztorális tervének alapelve: nevelve evangelizálni. Ebben felhasználja Ferenc pápa Evangelii Gaudium kezdetű pasztorális programját, a II. Vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű határozatát Az Egyház és a világ kapcsolatáról, Pierre Abbé Testvériség c. tanulmányát és a hatályos egyházmegyei instrukciókat. A megjelölt dokumentumok alapján pasztorális tervében az alábbi szempontokat érvényesíti:

• megteremteni a lehetőséget az Istennel való találkozásra és felkínálni azt minden hívő, valamint a hívők környezetéhez tartozó személyek számára;
• felfedezni Isten szeretetének és igazságának az átalakító erejét egy olyan élet szerint, amely a szépség, igazság és jóság által van meghatározva;
• az Evangélium szerinti életre nevelni, de mindenekelőtt Krisztus tanítványává tenni a hívőket, amely egy folyamatos nevelés keretében valósul meg egy korunknak megfelelően új és teljesebb emberség felé;
• A plébániai közösség életét a település szociális szövetének élő részévé tenni, hogy a teljes körű nevelés mindig „bőven termő helye” legyen;

Szeretnénk megvalósítani, hogy egyházközségként egységes közösség lehessünk, melyben minden keresztény felismeri sajátos kötelességeit.

Ennek megfelelően:

1. jobban megismerni Krisztust a katekézis által, továbbá megismertetni Őt az evangelizáció által;

2. közösen ünnepelni Őt a liturgiában és találkozni Vele a személyes ima révén;

3. szolgálni Őt a tevékeny szeretet segítségével a szükséget szenvedő testvérekben;

4. megerősíteni az egyházközség életét önmagában és a polgári közösséggel való viszony szerint, különösen a kulturális tevékenységek és a település közössége számára nyitott sokrétű működési feltételek biztosítása által;

Az egyházközség karizmatikus szempontoknak kíván eleget tenni, amikor a Szentlélek neki adott kegyelmei révén hirdeti környezete számára az Evangéliumot.

A plébánia elkötelezett a hívők közösségének gondozásában.

Figyelembe veszi a helyi közösség sajátos szükségleteit és az itt élő személyek eltérő érzékenységét.

Gondosan kijelöli a nevelési feltételeket az evangelizációhoz.

Előtérbe helyezi a fiatalok igényeit a pályaválasztásra, a kapcsolataik minőségére, valamint a társadalomról alkotott elképzeléseikre vonatkozóan.

Figyelmet szentel a környezetében élő nehéz sorsú emberek szükségleteire.

A családot nevelési célnak és módszernek tekinti.

Szolidáris a missziós területek lakóival szemben, akiket személyesen nem ismerhet, de sorsukért az egyetemes testvériség jegyében felelősséget vállalhat.

Éli az „elhivatottságot”, mint a katekézis és mindennemű egyházi gyakorlat célját.

Nyitott az új tapasztalatok felé.

Hogy az egyház terveit és célkitűzéseit helyi szinten szolgálhassa, biztosítja az egyházközségi képviselőtestület és a tanácsadó testület hatékony és felelős működését, melyek legfontosabb célja a karitatív munka, a gazdasági ügyek, az egyházközséget érintő jogi ügyek, valamint sajátos módon az egyházközség tulajdonában álló temető gondnokságának képviselete.

Az Egyházközségi tanács feladata:

• előmozdítani a közösség lelki és pasztorális igényeinek megvalósítását;
• igazolni a már elindított kezdeményezéseket és lelkiséget, amely azt létrehozza;
• összefogni a plébániaközösség minden tevékenységét;

A Tanácsadó testület feladata:

• ellenőrizni az egyházközségi bevételeket és kiadásokat;
• dönteni a rendkívüli kiadások ügyében;

Az egyházközség pasztorális életének sajátos útiterve

2. MEGISMERNI AZ URAT „Adja meg nektek [Isten]..., hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd… megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.” – Ef 3,17.19

„Az Egyház Jézussal való bensőséges kapcsolata az útitársak kapcsolata, és a közösség, lényegében mint missziós közösség mutatkozik meg. A Mester mintáját hűségesen követve életszerű, hogy az Egyház ma kilépjen hirdetni az evangéliumot mindenkinek, mindenütt, minden alkalommal, halogatás, ellenkezés és félelem nélkül. Az evangélium öröme az egész népé.” Ferenc pápa: Evangelii gaudium, 23.

A plébánia célja, hogy a helyben élő egyházi közösség számára biztosítsa az Úr megismerésének lehetőségeit, és kettős vonalon fejlessze azt (kétfrontos terv): egyfelől a katekézis által elmélyíteni azoknak a hitét, akik alapvetően az Evangélium szerint akarnak élni, másfelől evangelizálni a hittől távolabb élőket.

2.1 KATEKÉZIS

Kateketikai tervünk:

A) a család részéről

• a család a katekézis alanya, amelyben fontos szerepet kapnak a gyerekek. Ennek megfelelően a család a keresztséggel felelősséget vállal a gyermekek hitbeli nevelésre, és ezt nem felejtheti, pontosabban nem veszítheti el.
• a család a katekézis célközössége is: feladatainak teljesítésében a családokat nem szabad magukra hagyni, a közösség elemi érdeke, hogy fokozott figyelemmel kísérje a családok hitéletét.

B) ezen felül a család bemutatja az „elhivatottság” minden alapvető társadalmi és közösségi szempontját

• megjeleníti az életet mint meghívást és választ Isten terveire;
• figyelmet szentel arra, hogy az emberek felismerjék és előmozdítsák a sajátos megszentelődésre szóló meghívást;

A kateketikai terv három fázisban bontakozik ki:

„NULLADIK LÉPÉS”: Megalapozás: hittanos foglalkozások óvodások számára

Alapvető szempontok: a korosztály lelki fejlődésének közösségi megalapozása, imádságra és ünneplésre nevelés, az Istennel való személyes és bensőséges kapcsolat kialakítása, alapvető istenélmények biztosítása a legegyszerűbben érthető bibliai történetek segítségével;

Módszertan: heti egy alkalommal plébániai foglalkozás a korosztály számára (lehetőleg csak 5-6 éveseknek), valamint időszakos találkozások az óvodapedagógus, katekéta és a szülők között

2.1.1. A KATEKETIKAI PROGRAM ELSŐ LÉPÉSE – „STUDIA ANTONIANA MINOR”

Hat éves kortól 14 éves korig

Alapvető szempontok:

• Beavatás a hit, a liturgia és a közösség életébe;
• Előkészítés a bűnbocsánat, az Eucharisztia és a bérmálás szentségére;

A fiatalok hite sajátos módja a hitnek. Szorosan kötődik még a szülők hitéhez és a baráti közösségek hitérzékéhez; a fiatalok hite közösségben élő hit a családdal és az őket körülvevő világgal. A katekézis elsődleges célja: részvétel a közösség hitében.

Általános iskola 3-4. osztály

3. osztály katekézise:

• felfedezni Jézust; találkozni Jézussal, aki jó mint az Atya, jelen van mint Úr, valamint Ő a keresztény élet és közösség barátja;
• felfedezni a fiúság sajátos identitását, akit szeret az Isten és meghívott a tanúságtévő életre a szeretet parancsa szerint;
• felkészítés a bűnbocsánat szentségére;

4. osztály katekézise:

• megismerni Jézus személyét, aki Mester és Üdvözítő;
• Jézus útján járni, aki meghívja a gyermekeket is, hogy kövessék Őt és legyenek a tanítványai;
• felkészítés az Eucharisztia szentségére;

Módszertan:

• A szülők találkozzanak lehetőleg egyszer egy hónapban, hogy elmélyítsék saját hitüket és megtalálják a módot arra, hogyan adhassák ezt át gyermekeiknek [szülői értekezlet];
• A gyermekek találkozzanak minden héten a katekétájukkal. Az előkészítés felelőssége mindenekelőtt a szülőké, de nem szabad őket egyedül hagyni, segíteni kell személyes útjuk során, hogy gyermekeiket növelhessék a hitben;
• A szülők és gyerekek együttesen kapnak meghívást egy saját misére havonta egyszer [gyerekmise];

Szentségi beavatás:

Bűnbocsánat szentsége: 3. osztály végén – Eucharisztia: 4. osztály végén (lehetőleg Húsvét és Pünkösd között)

Általános iskola felső tagozatosainak katekézise (5-6. osztály)

Alapvető cél:

• felfedezni a „játékos értelmet” a keresztény életben, a közösségben, a személyes kötelességek teljesítésében;
• beteljesíteni a közösség eszményét és a barátságot a kortársak között;
• felismertetni a felelősség érzését a fiatalokban saját lényegüket illetően, valamint másokkal szemben;
• haladni a bérmálásban vállalt elkötelezettség felé az életkornak megfelelő meggyőződés szerint;

Módszertan:

• jól előkészített és megszervezett, vezető által biztosított gyakorlati tevékenységek előtérbe helyezése (közösség-építő programok, kulturális-karitatív jellegű feladatok, stb.; ebből a tevékenységből fokozatosan kifejlődik a katekézis tartalma;
• részvétel a közösségi szentmiséken;
• alkalmanként találkozás a szülőkkel [szülői értekezlet];

Általános iskola felső tagozatosainak katekézise (7-8. osztály)

Alapvető cél:

• megjeleníteni a keresztény életutat, mint személyes érdeklődést Jézus iránt, és a világot, ahol közel lehetünk Hozzá (a szentségek által) és a Vele együtt kezdeményezett életet (a keresztény erkölcs szerint);
• fiatalok felelősségérzetét erősíteni az élet keresztény választásával összhangban;
• megérkezni a bérmáláshoz, amely ennek az életkornak lehetséges meggyőződése;

Módszertan:

• heti rendszerességgel katekézis-jellegű találkozás;
• részvétel a vasárnapi szentmisén;
• időszakos találkozás a szülőkkel [szülői értekezlet];

2.1.2. A KATEKETIKAI PROGRAM MÁSODIK LÉPÉSE – „STUDIA ANTONIANA MAIOR”

Középiskolások katekézise

Alapvető célok:

• megérteni a felnőtt kor felelősségét, amely alkotó és meghatározó életkor (összekapcsolva ennek a kornak a jellegzetes problémáival és ellentmondásaival);
• megalapozni Jézus személyének ismeretét, sajátos módon azzal az aspektussal, hogy Ő az, aki megválaszolja legfontosabb kérdéseinket;
• újra felfedezni a hitet felnőtt módon és kulturális értelemben rendszerszerűen az Egyház társadalmi tanításának mélyebb megismertetésével;

Módszertan:

• heti találkozás hittanos foglalkozások alkalmával;
• meghívás a vasárnapi misére;
• nyári táborok szervezése;
• személyes beszélgetések a fiatalokkal;
• fiatalok felkészítése a szolgálat eszményére (közösségileg és személyesen);

TABU-Café [az olasz Pizza-csoportok modellje szerint]

Így nevezzük azt a nem szervezett módon működő csoportot, amely arra szolgál, hogy közeledjen azokhoz a fiatalokhoz, akik nem akarnak egy szűkebb értelemben vett plébániai közösséggé válni, de nyitottak a baráti és néha a spirituális párbeszédre is.

Módszertan:

Rögtönzött alkalmakkor találkozások, például pénteken vagy szombaton este kötetlen jelleggel, miközben beszélgetés és vita alakul ki alapvető kérdésekről;

2.1.3. A KATEKETIKAI PROGRAM HARMADIK LÉPÉSE – „STUDIA ANTONIANA SENIOR”

FELNŐTTKOR (18 ÉVES KORTÓL)

Katekézisek a Biblia szövegeihez és témáihoz, a Katolikus Egyház Katekizmusának tételeihez, valamint jelentős keresztény írók és gondolkodók írásaihoz (kiemelt jelleggel vizsgálva és elemezve pl. Páduai Szent Antal prédikációit) - heti rendszerességgel a liturgiákon, pl. a szentmiséken, az igeliturgiákon, a bűnbánati liturgiákon, az imaórák liturgiáján (zsolozsma), melyek mindenki számára nyitottak.

Kateketikai munkacsoport

Azoknak a képzését jelenti, akik nyitottak a fiatalok felelősségteljes kateketikai nevelése felé. Találkozási alkalom: egyszer egy hónapban, hogy elmélyítsék a pasztorális érveket teológiai, pszichológiai, pedagógiai és szociológiai szempontok figyelembevételével, amelyek emberi és keresztény nevelésüket segítik.

Felnőttek (18 éves kor felett)

Alapvető célok:

Minden keresztényt hozzásegíteni ahhoz, hogy felfedezze saját hitbeli, kulturális és társadalmi érettségét, mégpedig tanúságtévő módon abban a világban, ahol élnek.

Családok

Felkészítés a házasságra – [jegyeskurzus]

Évente több találkozás a felnőttként felfedezett és újra értékelt hitről és jellegzetes módon a keresztény házasságról. A plébános vezeti a házaspárok segítségével.

Családi lelkiség

• rendszeres találkozás a házaspárokkal, hogy együtt értelmezzék a közös élet örömeit és nehézségeit, s hogy megalapozzák saját házasságukat a Krisztussal való személyes és közösségi viszony alapján;
• szülők felkészítése a gyermekük megkeresztelésére: katekézis, amely a liturgia részéről értelmezi a szülők feladatait a gyermekeik keresztény nevelésére;
• szülők felkészítése a gyermekeik elsőáldozására és bérmálására;
• sajátos foglalkozás az elváltakkal – cél: segíteni azokat, akik ebben az állapotban élnek, hogy aktív módon be tudjanak kapcsolódni a plébániai közösségbe, a közösség kateketikai, spirituális vagy karitatív feladatkörei szerint;

2.2 EVANGELIZÁCIÓ

„Azzal, hogy az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot.” 1Kor 9,16

Az evangelizáció hétköznapi szempontjai a plébánia közössége felé (kommunikáció, programszervezés, lelki élet):

• időszakosan megjelenő újság: Csodatévő;
• internetes oldal működtetése;
• plébániai hivatali nyitva-tartás;
• figyelem a családi élet sajátos helyzeteire (születés, betegség, halál);
• figyelem a fiatal családokra, akik a plébániát látogatják;
• családok megáldása;
• lelkigyakorlatos alkalmak Adventben és Nagyböjtben;
• havi rendszerességgel lelkipásztori látogatás a betegeknél – „elsőpénteki áldoztatás és betegellátás”;
• Szent Anna-nap: idősek találkozója és köszöntése;

Az evangelizáció kötelezettsége továbbá azt is magába foglalja, hogy sajátos módon figyelünk minden szükséghelyzetre, akár lelkipásztori, akár általában véve személyi, közösségi, társadalmi szempontok szerint.

3. TALÁLKOZÁS AZ ÚRRAL

“ Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Énekeljetek Istennek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket.” (Kol 3,16).

„Az Egyház, miközben segít a világnak, és maga is sokat kap tőle, arra az egyre törekszik, hogy Isten országa eljöjjön és megvalósuljon az egész emberi nem üdvössége. Mindez a jó pedig, amit Isten népe nyújthat földi zarándoksága idején az emberi családnak, abból származik, hogy az Egyház «az üdvösség egyetemes szentsége», vagyis föltárja és megvalósítja Isten emberszeretetének misztériumát.” Gaudium et spes 45.

A plébánia küldetése szerint lehetőséget kell, hogy teremtsen az Úrral való liturgikus ünneplésre, a szentségek kiszolgáltatására, valamint a személyes és közösségi imádság gyakorlására.

3.1. SZENTSÉGEK

3.1.1. Ünnepi liturgia – az ünneplés megfelelő módjának biztosítása vasárnapokon, a főünnepeken, valamint a jelentősebb egyházi és nemzeti ünnepeken;

• meghatározott időpontokban: péntek este a bűnbánati liturgia keretében vagy a szentmise előtt, valamint a vasárnap reggeli mise előtt;
• minden előre egyeztetett időpontban;

3.1.4 Más szentségek kiszolgáltatása

Keresztség: általában a vasárnap reggeli szentmisék után közvetlenül, a család kérésére a szentmise közben; felnőttek: Húsvét vigíliáján vagy más egyeztetett szentmise keretében;

3.2 IMÁDSÁG

3.2.1 Személyes ima

• A templom nyitva áll a személyes ima biztosítására naponta 9 és 19 óra között;
• Elsőpéntek: szentmise a hivatásokért – előtte szentségimádás – a szentségimádás vezetői a hívek;

3.2.2 Közösségi imák

• Rózsafüzér – egyszer egy héten;
• Zsolozsma – egyszer egy héten;
• Keresztút – minden nagyböjti pénteken az esti liturgia előtt;

4. SZOLGÁLNI AZ URAT

„Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40)

„A másikkal való szolidaritásból nem feltétlenül következik a másik tisztelete. A szolidaritás politikája könnyen korlátozódhat számokra és pénzátutalásokra, míg a testvériségen alapuló politika minden egyén személyes, egyszersmind kollektív elköteleződésével jár együtt. Az embert is elkötelezi, nemcsak a pénztárcáját… Újra fel kell fedeznünk a testvériséget.” (Pierre Abbé: Testvériség)

A plébánia felajánlja a közösség számára a lehetőséget, hogy éljen az evangéliumi szeretetszolgálat eszközeivel a település szükséget szenvedő lakói, valamint más országok (harmadik világ) szegényei javára.

Az önkéntesség alapelemei:

• az önkéntesség egyfelől természetes szükséglete annak, hogy kereszténynek valljuk magunkat, mert konkrétan erre kaptunk hivatást, ahogy Jézus is ezt tette egész életében;
• az evangelizáció fontos módja, hogy megjelenítsük a valóságosan megélt evangéliumot;
• az önkéntes szolgálatok jelei a tevékeny közösségi életnek;

4.1 Segítségnyújtás a település szükséget szenvedő lakói javára

• élelmiszer- és ruhagyűjtés;
• készség a beszélgetésre, találkozásokra; lehetőség biztosítása, hogy a nehéz helyzetben élők beszélhessenek problémáikról, tanácsot és segítséget kérhessenek;
• szükséghelyzetekben azonnali segítség felajánlása;
• jótékonysági célgyűjtések előkészítése és az összegyűjtött értékek kiosztásának megszervezése;

4.2 Segítségnyújtás a világ szegényei javára

• a missziós aktivitás egy sajátos módja a közösség karitatív érzékenységének;
• konkrét és tartós tervezés jellemezze;
• testvérközösséggel kapcsolatfelvétel és támogatás biztosítása;

5. CSALÁDIAS, BEFOGADÓ, ÉLŐ KÖZÖSSÉG MEGSZERVEZÉSE

„A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt.” (ApCsel 4,32)

A testvériség szerint szerveződő közösség nem csak egy mellékes eleme a hitéletnek, hiszen minden keresztény annál jobban megéli azt, ha lelkesebben tartozhat a saját közösségéhez. A liturgikus ünneplés alapvető eleme a közösség nevelésének: az Eucharisztia hozza létre a közösséget. Ezért mindenki meghívást kapott arra, hogy aktívan vegyen részt a vasárnapi szentmiséken, együttműködve abban, hogy együtt alakítsunk ki egy családias és imádságos hangulatot. Ugyanakkor nem hiányozhatnak más tevékenységi lehetőségek sem, ahol a hívek testvéri együttműködése megvalósulhat.

Kapcsolódó, alkalmi tevékenységek:

• kirándulások;
• zarándoklatok: fontos ahhoz, hogy közösséghez való tartozás érzését erősítsük, továbbá tudatosítsuk, hogy az élet egy átmenet, úton járás, haladás az üdvösség felé;
• sport;
• kultúra; kulturális hét megszervezése;
• nyári táborok;
• ünnepek: programszervezések a csoportok vagy a teljes egyházközség számára;